Hová tűntünk? Merre találtok meg minket?

Kedvesek!

 

Az elmúlt időszakban, kicsit “eltűntünk”.

Mivel számunkra is meglepő hírek jutottak vissza hozzánk, ezért helyretenném a dolgokat, hogy ne pletykák, ferdített információk keringjenek;).


– Röviden a lényeg: 
Igen, elköltöztünk a családdal, de csak 2 km-rel arrébb Sajókápolnára a szülőfalumba:).


– Kicsit bővebben: 
Az élet és jövőbeli terveink úgy hozták, hogy kinőttük szeretett kis lakásunkat és akárhogy töprengtünk az átalakításán, akkor sem fért volna el minden, amit szerettünk volna.

Fájó szívvel, de döntenünk kellett, hogy ott hagyjuk 18 év munkáját, amit sosem terveztünk eladni vagy felforgatjuk az életünket fenekestől és elölről kezdünk mindent.

Zolival szeretjük a kihívásokat, így arra jutottunk, hogy így 39-41 évesen talán még érzünk magunkban erőt újrakezdeni.

Születésnapom estéjén megpillantottam a neten azt a családi házikót, aminél kiválóbb alapot keresve sem találtunk volna az álmaink megvalósulásához!

Szeptember 26.-a óta azon dolgoztunk, hogy létrejöhessen a költözésünk, ami február 03.-án megtörtént és az ügyintézési folyamatok célegyenesében járunk.

Ezalatt az idő alatt nagyon sok mindenen mentünk keresztül, nagyon sok behatás ért minket pozitív és negatív oldalon egyaránt. Legalább kétszer álltunk valahol az idegösszeroppanás és az infarktus határán, sok tanulságot levontunk a történtekből…

Szeretnénk megköszönni azt a sok-sok szurkolást, támogatást, biztatást a családunknak, barátainknak, vendégeinknek és kollégáinknak, akik közvetve, közvetlenül mellettünk voltak az elmúlt hónapokban! Sokszor adtatok nekünk erőt akkor is, amikor más már háromszor feladta volna! Zolival mindig azt mondtuk, hogy annyian szurkoltok nekünk, hogy már csak miattatok sem adhatjuk fel. Köszönjük kedves szomszédainknak, hogy 18 éven át “családként” éltünk egymás mellett, hiányozni fognak! Nem szeretnénk búcsúzkodni, hisz ha találkozunk, örömmel fogjuk viszont látni őket! Köszönjük az eladóinknak és vevőinknek a kedvességét, támogatását és a bizalmat! Hálásan köszönjük mindannyiótoknak<3!

Sokan meglepődtetek rajta, hogy elköltöztünk a városból és mit fogunk a kisfaluban kezdeni.
Mit is?
Szeretünk a madarak énekére ébredni; a teraszon kávét inni; gyönyörködni a minket körülölelő dombokban; biciklire pattanni és a hegy alatt tekerni; dolgozni a ház, a kert és a melléképületek felújításán, mire azzá válnak, amit megláttunk benne.
Igen, másnak lehet hogy furcsa…, de imádjuk a csűrt,  a kamrát, ami még a nagy fagerendákkal épített. Alig várjuk, hogy a szárítóban lévő kemencét rendbe téve, újra kenyér is süljön benne<3. Másodsorban én (Edina) itt születtem, itt éltem 21 éves koromig, itt élnek a szüleim és a nővéremék is, újra együtt van a családunk, visszatértem a gyökereimhez.

Ez az a környezet, ahol van bőven tér, tudunk tovább alkotni és amire régóta igény is lett volna, annak a lehetőségét megteremthetjük.
Nagy örömünkre elkezdtük (egyenlőre) a kis stúdiónk kialakítását, ami reményeink szerint hamarosan rendelkezésre fog állni:).
Évek óta gyűltek az igényeitek a vágyainkkal párosulva, így minden lehetőségünk adott rá, hogy nekilássunk a megvalósításnak. Régóta dédelgetett ötleteink előkerülnek a fiók mélyéről és meglepetésekkel is készülünk;). Kétségtelen, hogy még sok időbeli és anyagi ráfordítást igényel, de erőnket nem sajnálva, hetek óta csak egy kevés alvást beiktatva dolgozunk a kis “birtokon”, ezért ha gyorsan szeretnétek elérni minket, akkor a telefon a leghatékonyabb eszköz erre. 

Köszönjük a támogatást és várunk Titeket sok szeretettel, alkossunk együtt tovább:)!

Ambrusné Suller Edina és Ambrus-Tóth Zoltán

 

Fotó: KoMo Studio film- és fotókészítés